Belga söröző

Na ez is még decemberben volt, dehát ugye a vizsgaidőszak. Nem volt ez sem rossz. Persze jókor írok róla, hiszen már olyan régóta közismert hely, én mégsem jutottam el ide soha. Most sikerült, és nem csalódtam. Elsőre nem tudtam hová tenni, mert ha belép az ember, akkor nem lehet eldönteni, hogy ez elsősorban egy modern "kocsma" vagy inkább étterem. Végül kiderült, hogy természetesen a kettő között.

Végtelen mennyiségű sört lehet inni - én kapásból éhgyomorra két korsóval is megpróbálkoztam az esti órában úgy, hogy még ebédet sem ettem. :-) Semmi extrára nem kell gondolni, jól éreztem magam. Különleges söröket lehet kóstolgatni és a gyakorlott felszolgálók mindenben készséggel segítenek. Az étlap is remek, elsősorban olyan összeállítások szerepelnek rajta, amelyekhez illik a sör - hát persze. A hely nem attól lesz élvezetes, hogy kiváló csemegékkel lephetjük meg magunkat a menüből választva, hanem a zsongó-pezsgő hangulattól, a szűkös ülőhelyektől, a nyekergő székektől. Egy szelet nyugat-európai hétköznap - a "barátainkkal találkozunk" fajtából.

* Adatlap *
Név: Belgian brasserie
Jelleg: társasági, jóízű söröző
Időpont: 2008. december 18.
Cím: Budapest, I. ker., Bem rakpart 12.
Milliő: hangulatos, laza, baráti
Étlap: pont megfelelő
Ételek: ízletes, tetszetős próbák, bőséges sörkísérők
For business: medium (lazább partnerek esetén vacsorára)
Service: figyelmes, kedes, gyors
Randiérték: 2st class - akik randin is szeretik a pezsgő hangulatú környezetet, azoknak tökéletes
WC: elfogadható
Árszint: közepes
Web: http://www.belgasorozo.com/

Indigo

Vegyük számba a lehetőségeket mifelénk. Lehet menni magyaros étterembe (Magyarországon?), meg van olyan is, hogy belga söröző, meg mongol étterem, meg van kínai is (bár azok félig mindig büfék inkább, de mondjátok, hogy van igazán étterem szintű is), aztán akad néhány olasz hely - szokásos sematikus pizzázó formátumban. Na jó, mínusz Vapiano. Ígyhát ki kellett próbálnunk egy igazi indiai fogásokat kínáló helyet is, ez pedig az Indigo. Van csomó más hely is, de ez nem az a muszájból indiai, hanem tényleg. A szakácsok is azok - tudtuk meg a helyszínen.
Ami megtetszett, hogy nem durvultak el nagyon, ami a kultúrát és az ételeket illeti. Az étlap szerkesztője például méltányolja, ha nem ismered még az indiai gasztronómia - egyébként rendszeresített - kifejezéstárát, így egy kisszótár erejéig segít eligazodni. (Milyen jó annak, aki épp itt kezd ismerkedni a népes ázsiai ország konyhájával.)
Tudni kell, hogy az indiaiaknál két igazán elterjedt húsfajtából készülnek ételek. Az egyik a csirke, a másik pedig a bárány. Ha ezeket szereted, számos fogás közül válogathatsz. Illetve azt is meg kell említenünk, hogy nem árt, ha bírod a csípőset, vagy legalábbis a fűszereset. Az európai vendégek tapasztalatlanságának vagy kényességének okán az Indigo konyhája igen jól ajánlja a csípősebb és a "zsengébb" kosztokat is - lehet választani!
Ezúttal nem próbálkoznék belemenni abba, hogy milyen nevű étkekkel próbálkoztunk letesztelni a helyet, elég annyi, hogy többfélét kértünk (egyrészt csirkét, másrészt bárányt), illetve változatos alapanyagokból választottunk (a rízsen kívül párolt zöldségeket, sült és rántott sajtos előételeket is). Talán megemlíteném a csirke tikka masala néven "futó" élményünket, amelyben a paradicsomos szósz egészen különleges hatást ér el a húson, eközben akármennyire szeretnénk, egy csepp olasz fílingtől sem kell tartanunk.
Érdemes kipróbálni az ún. naan-okat, amelyek tulajdonképpen a lepénykenyérnek felelnek meg, előételként, helyben sütve, forrón szolgálják fel. Számtalan változata kérhető a vajastól a sajtoson át a fokhagymásig legalább 5-6 féle.
Ami a "kidolgozást" illeti, az - tekintve a konyha jellegzetessége szerinti határokat - első osztályú. Ha pedig én indiai származású lennék, biztosan büszke lennék a helyre, mert európai "köntösbe" bújtatva ajánlja a vendégek számára az ország komplex étkezési kultúráját is - mindezt pedig egy igazán kedves, megfelelően közvetlen, de nem tolakodó, profi személyzettel.
Ja, és hogy ne legyünk ennyire mézesmázosak, be kell vallanunk, hogy sajnos a gyorsaság nem feltétlenül az erős oldaluk még akkor sem, amikor csak 3-4 asztaltársaság várja elszórtan a rendelést egy hétköznap estén.

* Adatlap *
Név: Indigo Étterem
Jelleg: nemzeti jellegű étterem
Időpont: 2008. november 18.
Cím: Budapest, VI. ker., Jókai utca 13.
Milliő: meghitt, visszafogott, jellegzetes
Étlap: pont megfelelő, segít eligazodni is
Ételek: nagyon ízletes, igényes tálalással, változatos és profi módszerekkel elkészítve
For business: medium (lazább partnerek esetén vacsorára)
Service: kedes, őszintén előzékeny
Randiérték: 1st class - romantikus és egyúttal gasztronómiai élményt is nyújtó vacsorához tökéletes, frekventált helyen, közel számos ismert szórakozóhelyhez
WC: kulturált, tiszta
Árszint: közepes (600-3200 Ft között)
Web: http://www.indigo-restaurant.hu/

Choco

Erősen érzem, hogy itt most kicsit meg kell álljak. Készüljetek: ez egy vaskosabb blogbejegyzés lesz.

Szóval Choco. Kezdjük azzal, hogy nem szeretem a csokis sütiket. Sem a csokoládés főételeket. Ezért aztán az kellett, hogy megnézzem ezt a helyet, hogy kifinomult "ízlésficammentességgel" megáldott barátaim ide szerveztek egy kedves nyolcfős születésnapi meglepetésünneplést. Kedves barátom minden évben meglepődik, az október vége mindig tökéletes időszak ilyen alkalmak megszervezésére. Most sem történt ez másképp, de ezúttal a kabátjaink a pamlagon maradtak... (?)

Az eddigiektől eltérően [nem mintha az eddigieket már szokásjognak nevezhetnénk], már most jelzem, hogy akit érdekelnek az élményszerű vacsorák kébé elérhető áron, azok már kattinthatnak is ide: http://www.choco.hu/. És akkor meg is tekinthető a kínálat, a környezet.

Bevallom, nehéz a feladat, mert jellemzést úgy lehetne "tenni", ha hasonlítanánk valami, már ismert dologhoz. De ez most nem járható út. Kezdjük az elején. A Choco a gasztronómián túl nem kevésbé az élményről és az újszerű koncepcióról szól. Dicséret érte, ahogy a Vapiano is most "jött be" a hazai köztudatba, méltán itt a következő innovatív példa. Tény: a style nagyon divathajhász, aranyifjak kedvence, mégis a személyes megtapasztalás azt mondatja, hogy figyeljünk az apró jelekre - a vendéglátók [pultos és felszolgáló személyzet] nem úgy tűnik, mint akik felvágós helyet, felsőtízezernek szóló nyálas-fellengzős partiéttermet akarnak kiszolgálni. Egyszerűen csak jön a magas minőség, a bátran és bevállalósan határozott design, egyúttal a visszafogott, udvarias és adaptívan barátságos fogadtatás. Mindegyik felszolgáló ott van a toppon, pedig egyik-másik szemtelenül fiatalnak tűnik. Volt egy srác, ismerősnek tűnt nekem, de hol is láttam már? Na mindegy. Tökre mindegy, mennyire értenek a szakmájukhoz (na persze ez túlzás, tudom), a kedvesség, az előzékenység és a szituációk pontos felismerése számít. Ez ötös!

Ételek. Aki enni akar, az menjen...tudjátok mit? Menjen el a Choco-ba. Mert itt enni is lehet. A költeményeknek szánt ételek egyúttal ehetők is. És a jó nagy tányérok és tálak tengerében művészinek és aprónak tűnnek az adagok, de egyáltalán nem azok. Pont annyi, amennyi elég. Levesből kevesebb, főételből közepes adag, plusz a ráhangolódás.

Asszem ezek most nagyon akarnak minket [a Vendéget]. Igaz, a társasági asztalfoglalással megfűszerezett esték mások mint egy kétszemélyes vacsora, mégis jó húzás, ha elején párolt-sült babot hoznak sózva egy tányéron és a fogaiddal húzod ki a szemeket a tokjából, a vacsora végeztével pedig összeturmixolt epret hoznak kis pohárkákban.

És mit ettünk? Azt nehéz lenne fejből pontosan felsorolni, de kilestem utólag a webétlapból:
+ wokban sült és marinírozott zöldségek fokhagymás pirított baguette-tel
+ szicíliai sáfrányos halleves fokhagymás pirított baguette-karikákkal (volt benne rák is!)
+ rozmaringos pisztáciakéregben kíméletesen sült bárányborda, zelleres burgonyalepénnyel, keserűcsokoládés finomfűmártással
+ Choco tripla (ez háromféle csokifagyi, amelyből az egyik chilis, de tényleg csípős!, a Csaba utcai kézműves fagylaltozótól)

Soroljam? A wokos grillezett (jó, tudom, ez nem pontos megfogalmazás) zöldség bemelegítőnek jó volt, már csak azért is, mert jót tesz az emésztésünk lúgosításnak, egészséges. A halleves jobb ám, mint a már jól ismert bajai halászlé! Úgy ám! Érdemes áttérni, bár előbb meg kéne tanulnunk megfőzni. Kicsit kényesebb lehet, mert mindenféle dolgok kerültek elő belőle: rák meg kagyló is, ha jól emlékszem. A bárányborda volt viszont a főattrakció. Érződött, hogy ez volt az ételkészítési folyamat szentélyében, mert nagy gonddal, sokféle alapanyagból, gondosan tányérra helyezett kompozíció tárult elénk - csokicsíkokkal (mellékelt fotó). Élmény az ízlelésnek és a kalandvágyó gasztrobuksik is imádni fogják, már nem mondom, hogy egyszerű megbirkózni a bordavégekkel a hús megszerzése tekintetében, de ettől függetlenül nem kellett kihoznom magamból az ősembert.


Édességeket pedig ehetünk akárhol. Cukrászdában is, de egyre inkább kikristályosodik előttem a tendencia, hogy az éttermi "édességgyártás" a különlegességek, míg a cukrászati a sztenderdizáltság felé mozdul. Ennek ékes példája (weboldalon az ételfotókat ajánlom, csak lapozni kell hozzá), hogy nem túl sok, de annál izgalmasabb nyalánkságrepertoár közül választhat a kedves érdeklődő. A fagyi azért volt jó választás, mert sosem szoktam csokifagyit kérni. Sablonos és igazán nehéz maradandót alkotni ezen a téren, ezért az addigra már letesztelt főétkek után "na csakazértis" alapon ki kellett próbálni. Nem csalódtunk, főleg a chilivel készített legsötétebb csokoládégombóc volt csípős élmény, de megérte.

Mondanám, hogy rongyrázós, meg túlburjánzós designos csilli-villi, de akkor is minőséget jelent! És - ja mondom a nem kevésbé fontosat is - bevállalós mellékhelységet találhatunk belsőépítészetileg, ha a designon túl azt is észrevettük, hogy ajtót nem tartottak szükségesnek az étterem és az előterek közé tenni, gondolván, hogy az illatos helység permanensen az is marad.
A hely egyetlen gyenge vonása, hogy a Máriaremete felé vezető Hűvösvölgyi út mellett található Stop Shop tetején található, amely bár a lehetőségek tárházának bizonyult a változatos belső terek kialakítása terén, mégis túl kereskedelmi egy élményokozó intézmény számára.

* Adatlap *
Név: Choco Restaurantbar
Jelleg: exkluzív designhely
Időpont: 2008. november 1.
Cím: 1021 Budapest, Hűvösvölgyi út 131.
Milliő: elegáns, kozmopolita, klubhangulatú élménylátvány
Étlap: bő terjedelmű, érdekes, egyéniséget felvállaló, fantáziadús
Ételek: tökéletesen kifinomult kidolgozással, ízletes és fantáziadús összeállításokkal
For business: high (vacsorára)
Service: profi, őszintén kedves, figyelmes
Randiérték: 2nd class - első randira semmiképp, mert túl elegáns, inkább összeszokott pároknak
Árszint: közepesen erős (1200-4790Ft között)
Web: http://www.choco.hu/

424 Irish Pub

Négynapos ünnepen egy kiadós séta után jó volt betérni ebbe a kellemes hangulatú étterembe. Éhesek is voltunk. Első ránézésre nem is érti az ember, hogyan lehetséges, hogy egy egész étterem (konyha) befér egy ilyen kis pavilonba. De úgy tűnik, a nyíregyháziak ügyesek a témában (Lásd Jereván Sörkert alias Jeró).

Bevallom őszintén többet vártam. A hangulat és az a fíling, hogy "irish pub"-két aposztrofálta magát a hely, komolyabb elvárásokat ébresztett bennem. Aztán jöttek a tapasztalatok: Millert kértem, de nem volt, erre Guinnesst ajánlottak. De én húztam a búzasör irányába, szóval végül Edel lett belőle. A pincér (és nem felszolgáló!) nem volt túl kedves, furcsán viselkedett, de közben rutinosságot sugárzott. De miért nem volt kedves? Az miből áll? Nem voltunk pedig nehézkes vendégek.

Aztán az étkek. Kértünk egy halászlevet - na az egész ehető volt, gazdagon telepakolva omlós halhússal, forrón tálalva. Kicsit egyenízű volt, de aki biztosra akar menni, az biztos nem csalódik. Viszont a vadhús erdeigyümölcsökkel valójában méltatlan volt az ebben az országban elvárható minimális szinttől. Csak annyit mondok, hogy a gyümölcsök melegített konzerből kerültek a tányérra és hát a krokett is esélyes, hogy egyenesen gyorsfagyasztott zacskóból érkezett. Valljuk be, a konyha exkluzivitásával még vannak problémák, de ha a szakácsot (vagy a szemléletet) lecserélik, akkor van esély a túlélésre. Sajnos, - mivel nem vagyok nyíregyházi - nem tudom megítélni, hogy télen mi van ott a parkövezetben, lehet, hogy nincs vendég... Egy gasztronómiai élményt nyújtó konyhával viszont talán az egész megyéből érkezhetnének az érdeklődők.

Egyébként a helyben vannak lehetőségek, 300 méterre található a falumúzeum, mellette hotel, parkosított tavacska, szóval idilli a környezet és stílusos múltat idéző maga az épület.

* Adatlap *
Név: 424 Irish Pub
Jelleg: egyszerű pavilonétterem
Időpont: 2008. október 25.
Cím: 4431 Nyíregyháza, Blaha Lujza sétány 1.
Milliő: századfordulós hangulatra hajazó, részleteiben szerény
Étlap: pont megfelelő terjedelmű
Ételek: gyenge sablonossággal kezelt kötelességtudó módon elkészített átlagos készítmények
For business: low (lazább partnerek esetén esetleg ebédre)
Service: profi de szenvtelen
Randiérték: 2nd class - összeszokott pároknak nyugalmas békebeli hangulatú ebédekhez
Árszint: alacsony (kb. 700-3000Ft között)

Jardinette

Vasárnapi családi ebédek az őszi napsütésben. Akár ezzel a címmel is illethettem volna a tegnapi családi ünneplést a Jardinette-ben. A budai hangulatú kerthelységgel is rendelkező étterem tipikusan a hétvégi összejövetelek és a békebeli hangulatot kedvelők színhelye. Az őszes és halovány, aranyat érő napsugarak melegítették az asztaltársaságokat, ahogy az öreg vadgesztenyefák utolsó zöld levelei között sütöttek be az üvegezett verandára. A berendezés új, de nem modern volt, sok növénnyel (és 3 összképrontó műanyag szőlővel) díszített helyiségben. A helyet néhány éve a hosszú ideje már csak önmaga árnyékaként működő egykori Búfelejtő étterem helyén alakították ki, sok figyelemmel és szakértelemmel, valóban kedves, köszönni és tálalni képes felszolgálógárdával.

Az étlapot nem eresztették el, de szűkösnek azért nem lehet mondani. Az örök kedvencek - a vadételek hiányoztak nekem, de azóta rájöttem, hogy valamely okból csak nekem nem sikerült megtalálnom ezeket.

Barbárnak nézhettek, de számomra kivételes eset, hogy levest eszem étteremben - mivel nem szeretem, ha elveszi a helyet a főfogás elől. A füstölt sajtos csirkeleves almachips-szel tökéletes választásnak bizonyult, a levesben omlós sajt- és csirkedarabkák várták, hogy megkóstoljam őket, az almachips pedig nagyszerűen idomult, bár elsőre inkább díszítésnek tűnt a leves felszínén. Nem vagyok oda a füstölt sajtért általában, de ezt mindenkinek érdemes megkóstolnia. Aztán következett a friss füvekkel érlelt bélszínjava szarvasgombás papardellével. Na, ez is élmény volt. Végre valaki bevállalja, hogy nem pirítósra átztatja a bélszínt. A papardelle nem újdonság, de a picit édeskés íz megbolondítja az egész tányért. Profi helyekhez méltóan egész rozmaringszárat tettek az étel mellé, hogy ki-ki magának oszthassa be, mennyire fűszerezi tovább.
Megkóstoltam - a már külön tesztelemnek számító - burgonyafánkot is. Ez itt csalódás volt, mert nem volt friss, gumis állagú és égett ízű volt. Annyit sikerült kiderítenem a közepéből, hogy ez is bevállalósabb ötletelés része lehetett, mert valami darabkák voltak benne - ez érdekes, de sokat nem éreztem belőle az égett íz miatt.

Ha már a bevállalósságnál tartunk. Meg kell kóstolni az aranygaluskát. Ez nem olyan, mint amit megszoktunk. Kicsit az igazi grillázst idézi, de nem volt fogba ragadós, az öntettel együtt finom diós ízű, közben pedig ropogós élményben volt vele részem.

Az ilyen helyekből kell jobb, vagy inkább az ilyen konyhákból. Ahol vállalják az egyéniséget, vállalják a kockázatot, hogy esetleg nem mindenkinek tetszik a váratlanság, ha nem hagyományos aranygaluskát vagy burgonyafánkot kap.

Azt hiszem, hogy a flancból kicsit alá kell adni, mert az egész hely összességében még nem tart ott, hogy működjön a precízen elegáns körítés. A Jardinette egyelőre még egy kedves polgári étterem, amely jó úton halad, csak további sok kedvre és kitartásra, a vállalkozó szellem megtartására és igényesebb berendezésre van még szükség hozzá. Köszönet viszont az életet sugárzó valódi szál fréziákért minden asztalon.

* Adatlap *
Név: Jardinette
Jelleg: elegánsabb családias étterem
Időpont: 2008. október 19.
Cím: 1112 Budapest, Németvölgyi út 136.
Milliő: egyszerűen csinos, polgári gondtalanságot és nyugalmat árasztó
Étlap: pont megfelelő terjedelmű, érdekes, egyéniséget felvállaló és sugárzó
Ételek: közepesen kifinomult kidolgozással, ízletes és visszafogottan fantáziadús összeállításokkal
For business: medium (lazább partnerek esetén ebédre, vacsorára)
Service: profi, őszintén kedves, kicsit lassú konyhával a háttérben
Randiérték: 2nd class - első randira semmiképp, inkább összeszokott pároknak nyugalmas békebeli hangulatú ebédekhez
Árszint: közepesen erős (880-3900Ft között)
Web: http://jardinette.hu/

Aranyhal Vendéglő

Na ezt a helyet felújították, méghozzá úgy, hogy igyekeztek megtartani a kisvendéglős hangulatot. ...és milyen jó, hogy "vendéglő" a neve, nem pedig étterem...?! Kék kockás terítők, ezzel kontrasztosítva az egyszerű, de elegáns terítést, rusztikus téglafalak, otthonos hangulat.

Na és lássuk a medvét, milyen volt a lényeg! A felszolgálók kedvesek - de tényleg - viszont furcsák. Nem tudnám megmondani, hogy miért. Az ételválasztás közben odajött az egyik és - egyébként kedvesen - kivett egy összehajtott A4-es papírt az asztal közepén lévő tartóból, amelyre kezdő titkárnő nyomtatási stílusában volt felírva 4-5 "konyhafőnök ajánlata"-étel, azok közül pedig rántott bordát ajánlott nekem. Hát az már az én bajom, hogy vacsorára nem akartam ilyet enni káposztával. Az étlap egyébként értelemszerűen a halételeket részesíti előnyben, többféle halászlé, pisztráng és lazac rendelhető, előételként pedig kaviárt is láttam.

Végül szegedi halászlevet és tűzdelt szarvast ettünk. Hmm. A halászlé sajnos egyáltalán nem volt olyan finom, mint lehetett volna. Ettem már jobbat is, de egy ilyen profilú helytől többet várnék. Persze egy hétköznap estére bőven megteszi. Előnye volt, hogy sok-sok halhúst adtak a lébe és az állaga is jó volt.

A szarvas nem tudom, mitől volt tűzdelt, mert én csak 3 szeletet kaptam, viszont a burgonyafánk olyan fenomenálisra sikerült, hogy azt még magába is simán enném reggeltől estig (ha nem lenne olyan hízlaló). :-) Finom volt a gyümölcsös vadasköret, a barnaszósz átlagos. Na mindegy, mert összességében - csak én vagyok túl szigorú - nagyon finom volt! A burgonyafánk miatt pedig mindenképpen érdemes megkóstolni.

* Adatlap *
Név: Aranyhal Vendéglő
Jelleg: magyaros, de nemzetközi igényekre is figyelmes
Időpont: 2008. október 18.
Cím: Budapest, XIV. ker., Thököly út 121.
Milliő: családias, csendes kisvendéglő, elegánsabb megjelenéssel és hangulattal
Étlap: megfelelően bő választék, sokféle halétellel, levesekkel, előételekkel
Ételek: olyan a tálalás, amilyen az étel: a magyaros ételek hagyományos tálalással kerülnek az asztalra, a nem hazai jellegűek csinosak, szépek
For business: medium (magyaros és halételek iránt érdeklődő, de nem csúcspartnerek esetén ebédre, vacsorára egyaránt)
Service: kedves, de kicsit furcsa
Randiérték: 2nd class - inkább összeszokott párok romantikus hétköznapjaihoz
Árszint: magas (800-4500Ft között)

Vapiano

Nehezen jött össze, de kis családomat végre sikerült összerántanom. Másodszor voltam, mert ideálisnak tartottam tesztelésnek alávetni. Múltkor pizzát kértem, de rájöttem, hogy az oldasz pizzában nincs akkora tapasztalatom, úgyhogy nem azon kéne pörögni, hanem inkább valami jó kis tésztás összeállításon. A Pasta felirat alatt kértem magamnak "tacchino picante"-t, ami pulykamell, narancsos chiliszósz és paprika egyvelege. Kérdezte a pultos - ja, mert az elejétől kéne mesélnem :-) - szóval kérdezte, hogy milyen tésztával kérem. De volt ott vagy 10féle, nem tudtam kiolvasni a betűtípus miatt (bocsesz, de a kalligráfia tudomány), úgyhogy azt mondtam neki, hogy válasszon ő. De végülis ügyes volt a srác, szépen elkészítette. Az már más kérdés, hogy amikor megettem, akkor rájöttem, hogy ugyan tényleg van benne valami, de nem éreztem benne a narancsos hatást. Ezt leszámítva tényleg nagyon korrektül modern "kiszerelésben" és lezserül elegánsat főznek.

Szóval az elejéről: Ha bemész, akkor adnak személyenként egy-egy mágneskártyát. Ezzel mehetsz az ételpultokhoz, ahol a rendelésedet minden alkalommal a kártyádra rögzítik, ezzel fizethetsz a végén. (Ha mindenkit meghívsz, akkor egy paklival szambázhatsz a fizetőpulthoz.) A pultosok tulajdonképpen univerzális emberkék, mind fiatalok, ha úgy adódik, kiszolgálnak folyékonyan angolul, és mindig figyelnek arra, hogy jó étvágyat kívánjanak. Többféle pult van, mindegyik fölött lóg egy tábla, amely olaszul jelöli az ételeket - kábé típusok szerint, úgy mint a már említett Pasta, az Antipasti, Pizza, stb. Előtted főznek, száll a gőz, beleszimatolhatsz a varázslatba. Aztán minimalista faasztaloknál kemény minimalista padokon és székeken fogyaszthatod el, amit kértél, ez utóbbi már nem túl poén, ha valaki megszokta az irodai székeket. :-) Az evőeszközök inkább elegánsak, a poharak kicsinyek, de helyesek, és ha nincs kedved megvárni a pultnál a pizzádat, akkor kaphatsz csipogót, ami akkor jelez, ha érte tudsz menni. Ha lassan reagálnál, akkor van szemfüles felszolgáló, helyes piros kötényben, aki kihozza Neked. Látszik, hogy figyelnek a felszolgálásra és a kiszolgálásra. A fizetőpultos lányok ehhez képest inkább középosztályos alulról szintet megütősek, folyamatosan csacsognak egymással, minimálisan figyelnek arra, aki éppen fizetni akar, mert az számukra csak egy sorbanálló.

Az édesség (Dolci) ami még érdekes. A hely olaszos laza, de minőségi fílingjéből vagy kimaradt, vagy direkt kihagyták az erősebb desszertkínálatot. Ami van, az rendesen megüti a homogenitás elvárását (homogenitás itt = mindig mindenhol ugyanaz a minőség), meg persze finom is, de inkább ötletes. A tiramisu habos, könnyű volt, és átlátszó pohárban kaptuk, kívülről csíkos. :-) Van még eperhab, meg egy két elfekvő valami, de azok nem voltak túl feltűnőek, mert nem ragadt meg bennünk.

A hely ebben a szerda esti időpontban eléggé tele volt, sok a külföldi fiatal (elég sok csinos lány is volt, csak szólok - egyébként nyilván ismerik a helyet, hiszen a világ több tucatnyi nagyvárosában megtalálható nemzetközi láncról beszélünk).

* Adatlap *
Név: Vapiano Pasta Pizza Bar
Jelleg: premium önkiszolgáló / olasz konyha
Időpont: 2008. október 1.
Cím: Budapest, V. ker., Bécsi utca 5.
Milliő: lezserül elegáns, minimalista, kozmopolita
Étlap: pont megfelelő, érdekes, ötletes, kevés nem túl izgalmas édességgel
Ételek: könnyeden modern megjelenésben élményszámba menő ízösszeállítások finom, de közepesen kifinomult kidolgozással, kevés segítséggel a "mihez mit" terén
For business: medium (lazább partnerek esetén kizárólag ebédre)
Service: profi, távolságtartóan kedves
Randiérték: 1st class - ha a közös étkezés mellett újszerű élményre, a tészták és hozzávalók kiválasztásának izgalmával kevert laza estére vinnéd partneredet, akkor teljesen ideális. Ha akarod romantikussá válhat egy egy-egy csöndesebb sarok.
WC: kulturált, tiszta
Árszint: közepes (800-1950Ft között)
Web: http://www.vapiano.hu/