Choco

Erősen érzem, hogy itt most kicsit meg kell álljak. Készüljetek: ez egy vaskosabb blogbejegyzés lesz.

Szóval Choco. Kezdjük azzal, hogy nem szeretem a csokis sütiket. Sem a csokoládés főételeket. Ezért aztán az kellett, hogy megnézzem ezt a helyet, hogy kifinomult "ízlésficammentességgel" megáldott barátaim ide szerveztek egy kedves nyolcfős születésnapi meglepetésünneplést. Kedves barátom minden évben meglepődik, az október vége mindig tökéletes időszak ilyen alkalmak megszervezésére. Most sem történt ez másképp, de ezúttal a kabátjaink a pamlagon maradtak... (?)

Az eddigiektől eltérően [nem mintha az eddigieket már szokásjognak nevezhetnénk], már most jelzem, hogy akit érdekelnek az élményszerű vacsorák kébé elérhető áron, azok már kattinthatnak is ide: http://www.choco.hu/. És akkor meg is tekinthető a kínálat, a környezet.

Bevallom, nehéz a feladat, mert jellemzést úgy lehetne "tenni", ha hasonlítanánk valami, már ismert dologhoz. De ez most nem járható út. Kezdjük az elején. A Choco a gasztronómián túl nem kevésbé az élményről és az újszerű koncepcióról szól. Dicséret érte, ahogy a Vapiano is most "jött be" a hazai köztudatba, méltán itt a következő innovatív példa. Tény: a style nagyon divathajhász, aranyifjak kedvence, mégis a személyes megtapasztalás azt mondatja, hogy figyeljünk az apró jelekre - a vendéglátók [pultos és felszolgáló személyzet] nem úgy tűnik, mint akik felvágós helyet, felsőtízezernek szóló nyálas-fellengzős partiéttermet akarnak kiszolgálni. Egyszerűen csak jön a magas minőség, a bátran és bevállalósan határozott design, egyúttal a visszafogott, udvarias és adaptívan barátságos fogadtatás. Mindegyik felszolgáló ott van a toppon, pedig egyik-másik szemtelenül fiatalnak tűnik. Volt egy srác, ismerősnek tűnt nekem, de hol is láttam már? Na mindegy. Tökre mindegy, mennyire értenek a szakmájukhoz (na persze ez túlzás, tudom), a kedvesség, az előzékenység és a szituációk pontos felismerése számít. Ez ötös!

Ételek. Aki enni akar, az menjen...tudjátok mit? Menjen el a Choco-ba. Mert itt enni is lehet. A költeményeknek szánt ételek egyúttal ehetők is. És a jó nagy tányérok és tálak tengerében művészinek és aprónak tűnnek az adagok, de egyáltalán nem azok. Pont annyi, amennyi elég. Levesből kevesebb, főételből közepes adag, plusz a ráhangolódás.

Asszem ezek most nagyon akarnak minket [a Vendéget]. Igaz, a társasági asztalfoglalással megfűszerezett esték mások mint egy kétszemélyes vacsora, mégis jó húzás, ha elején párolt-sült babot hoznak sózva egy tányéron és a fogaiddal húzod ki a szemeket a tokjából, a vacsora végeztével pedig összeturmixolt epret hoznak kis pohárkákban.

És mit ettünk? Azt nehéz lenne fejből pontosan felsorolni, de kilestem utólag a webétlapból:
+ wokban sült és marinírozott zöldségek fokhagymás pirított baguette-tel
+ szicíliai sáfrányos halleves fokhagymás pirított baguette-karikákkal (volt benne rák is!)
+ rozmaringos pisztáciakéregben kíméletesen sült bárányborda, zelleres burgonyalepénnyel, keserűcsokoládés finomfűmártással
+ Choco tripla (ez háromféle csokifagyi, amelyből az egyik chilis, de tényleg csípős!, a Csaba utcai kézműves fagylaltozótól)

Soroljam? A wokos grillezett (jó, tudom, ez nem pontos megfogalmazás) zöldség bemelegítőnek jó volt, már csak azért is, mert jót tesz az emésztésünk lúgosításnak, egészséges. A halleves jobb ám, mint a már jól ismert bajai halászlé! Úgy ám! Érdemes áttérni, bár előbb meg kéne tanulnunk megfőzni. Kicsit kényesebb lehet, mert mindenféle dolgok kerültek elő belőle: rák meg kagyló is, ha jól emlékszem. A bárányborda volt viszont a főattrakció. Érződött, hogy ez volt az ételkészítési folyamat szentélyében, mert nagy gonddal, sokféle alapanyagból, gondosan tányérra helyezett kompozíció tárult elénk - csokicsíkokkal (mellékelt fotó). Élmény az ízlelésnek és a kalandvágyó gasztrobuksik is imádni fogják, már nem mondom, hogy egyszerű megbirkózni a bordavégekkel a hús megszerzése tekintetében, de ettől függetlenül nem kellett kihoznom magamból az ősembert.


Édességeket pedig ehetünk akárhol. Cukrászdában is, de egyre inkább kikristályosodik előttem a tendencia, hogy az éttermi "édességgyártás" a különlegességek, míg a cukrászati a sztenderdizáltság felé mozdul. Ennek ékes példája (weboldalon az ételfotókat ajánlom, csak lapozni kell hozzá), hogy nem túl sok, de annál izgalmasabb nyalánkságrepertoár közül választhat a kedves érdeklődő. A fagyi azért volt jó választás, mert sosem szoktam csokifagyit kérni. Sablonos és igazán nehéz maradandót alkotni ezen a téren, ezért az addigra már letesztelt főétkek után "na csakazértis" alapon ki kellett próbálni. Nem csalódtunk, főleg a chilivel készített legsötétebb csokoládégombóc volt csípős élmény, de megérte.

Mondanám, hogy rongyrázós, meg túlburjánzós designos csilli-villi, de akkor is minőséget jelent! És - ja mondom a nem kevésbé fontosat is - bevállalós mellékhelységet találhatunk belsőépítészetileg, ha a designon túl azt is észrevettük, hogy ajtót nem tartottak szükségesnek az étterem és az előterek közé tenni, gondolván, hogy az illatos helység permanensen az is marad.
A hely egyetlen gyenge vonása, hogy a Máriaremete felé vezető Hűvösvölgyi út mellett található Stop Shop tetején található, amely bár a lehetőségek tárházának bizonyult a változatos belső terek kialakítása terén, mégis túl kereskedelmi egy élményokozó intézmény számára.

* Adatlap *
Név: Choco Restaurantbar
Jelleg: exkluzív designhely
Időpont: 2008. november 1.
Cím: 1021 Budapest, Hűvösvölgyi út 131.
Milliő: elegáns, kozmopolita, klubhangulatú élménylátvány
Étlap: bő terjedelmű, érdekes, egyéniséget felvállaló, fantáziadús
Ételek: tökéletesen kifinomult kidolgozással, ízletes és fantáziadús összeállításokkal
For business: high (vacsorára)
Service: profi, őszintén kedves, figyelmes
Randiérték: 2nd class - első randira semmiképp, mert túl elegáns, inkább összeszokott pároknak
Árszint: közepesen erős (1200-4790Ft között)
Web: http://www.choco.hu/