Jardinette

Vasárnapi családi ebédek az őszi napsütésben. Akár ezzel a címmel is illethettem volna a tegnapi családi ünneplést a Jardinette-ben. A budai hangulatú kerthelységgel is rendelkező étterem tipikusan a hétvégi összejövetelek és a békebeli hangulatot kedvelők színhelye. Az őszes és halovány, aranyat érő napsugarak melegítették az asztaltársaságokat, ahogy az öreg vadgesztenyefák utolsó zöld levelei között sütöttek be az üvegezett verandára. A berendezés új, de nem modern volt, sok növénnyel (és 3 összképrontó műanyag szőlővel) díszített helyiségben. A helyet néhány éve a hosszú ideje már csak önmaga árnyékaként működő egykori Búfelejtő étterem helyén alakították ki, sok figyelemmel és szakértelemmel, valóban kedves, köszönni és tálalni képes felszolgálógárdával.

Az étlapot nem eresztették el, de szűkösnek azért nem lehet mondani. Az örök kedvencek - a vadételek hiányoztak nekem, de azóta rájöttem, hogy valamely okból csak nekem nem sikerült megtalálnom ezeket.

Barbárnak nézhettek, de számomra kivételes eset, hogy levest eszem étteremben - mivel nem szeretem, ha elveszi a helyet a főfogás elől. A füstölt sajtos csirkeleves almachips-szel tökéletes választásnak bizonyult, a levesben omlós sajt- és csirkedarabkák várták, hogy megkóstoljam őket, az almachips pedig nagyszerűen idomult, bár elsőre inkább díszítésnek tűnt a leves felszínén. Nem vagyok oda a füstölt sajtért általában, de ezt mindenkinek érdemes megkóstolnia. Aztán következett a friss füvekkel érlelt bélszínjava szarvasgombás papardellével. Na, ez is élmény volt. Végre valaki bevállalja, hogy nem pirítósra átztatja a bélszínt. A papardelle nem újdonság, de a picit édeskés íz megbolondítja az egész tányért. Profi helyekhez méltóan egész rozmaringszárat tettek az étel mellé, hogy ki-ki magának oszthassa be, mennyire fűszerezi tovább.
Megkóstoltam - a már külön tesztelemnek számító - burgonyafánkot is. Ez itt csalódás volt, mert nem volt friss, gumis állagú és égett ízű volt. Annyit sikerült kiderítenem a közepéből, hogy ez is bevállalósabb ötletelés része lehetett, mert valami darabkák voltak benne - ez érdekes, de sokat nem éreztem belőle az égett íz miatt.

Ha már a bevállalósságnál tartunk. Meg kell kóstolni az aranygaluskát. Ez nem olyan, mint amit megszoktunk. Kicsit az igazi grillázst idézi, de nem volt fogba ragadós, az öntettel együtt finom diós ízű, közben pedig ropogós élményben volt vele részem.

Az ilyen helyekből kell jobb, vagy inkább az ilyen konyhákból. Ahol vállalják az egyéniséget, vállalják a kockázatot, hogy esetleg nem mindenkinek tetszik a váratlanság, ha nem hagyományos aranygaluskát vagy burgonyafánkot kap.

Azt hiszem, hogy a flancból kicsit alá kell adni, mert az egész hely összességében még nem tart ott, hogy működjön a precízen elegáns körítés. A Jardinette egyelőre még egy kedves polgári étterem, amely jó úton halad, csak további sok kedvre és kitartásra, a vállalkozó szellem megtartására és igényesebb berendezésre van még szükség hozzá. Köszönet viszont az életet sugárzó valódi szál fréziákért minden asztalon.

* Adatlap *
Név: Jardinette
Jelleg: elegánsabb családias étterem
Időpont: 2008. október 19.
Cím: 1112 Budapest, Németvölgyi út 136.
Milliő: egyszerűen csinos, polgári gondtalanságot és nyugalmat árasztó
Étlap: pont megfelelő terjedelmű, érdekes, egyéniséget felvállaló és sugárzó
Ételek: közepesen kifinomult kidolgozással, ízletes és visszafogottan fantáziadús összeállításokkal
For business: medium (lazább partnerek esetén ebédre, vacsorára)
Service: profi, őszintén kedves, kicsit lassú konyhával a háttérben
Randiérték: 2nd class - első randira semmiképp, inkább összeszokott pároknak nyugalmas békebeli hangulatú ebédekhez
Árszint: közepesen erős (880-3900Ft között)
Web: http://jardinette.hu/

Aranyhal Vendéglő

Na ezt a helyet felújították, méghozzá úgy, hogy igyekeztek megtartani a kisvendéglős hangulatot. ...és milyen jó, hogy "vendéglő" a neve, nem pedig étterem...?! Kék kockás terítők, ezzel kontrasztosítva az egyszerű, de elegáns terítést, rusztikus téglafalak, otthonos hangulat.

Na és lássuk a medvét, milyen volt a lényeg! A felszolgálók kedvesek - de tényleg - viszont furcsák. Nem tudnám megmondani, hogy miért. Az ételválasztás közben odajött az egyik és - egyébként kedvesen - kivett egy összehajtott A4-es papírt az asztal közepén lévő tartóból, amelyre kezdő titkárnő nyomtatási stílusában volt felírva 4-5 "konyhafőnök ajánlata"-étel, azok közül pedig rántott bordát ajánlott nekem. Hát az már az én bajom, hogy vacsorára nem akartam ilyet enni káposztával. Az étlap egyébként értelemszerűen a halételeket részesíti előnyben, többféle halászlé, pisztráng és lazac rendelhető, előételként pedig kaviárt is láttam.

Végül szegedi halászlevet és tűzdelt szarvast ettünk. Hmm. A halászlé sajnos egyáltalán nem volt olyan finom, mint lehetett volna. Ettem már jobbat is, de egy ilyen profilú helytől többet várnék. Persze egy hétköznap estére bőven megteszi. Előnye volt, hogy sok-sok halhúst adtak a lébe és az állaga is jó volt.

A szarvas nem tudom, mitől volt tűzdelt, mert én csak 3 szeletet kaptam, viszont a burgonyafánk olyan fenomenálisra sikerült, hogy azt még magába is simán enném reggeltől estig (ha nem lenne olyan hízlaló). :-) Finom volt a gyümölcsös vadasköret, a barnaszósz átlagos. Na mindegy, mert összességében - csak én vagyok túl szigorú - nagyon finom volt! A burgonyafánk miatt pedig mindenképpen érdemes megkóstolni.

* Adatlap *
Név: Aranyhal Vendéglő
Jelleg: magyaros, de nemzetközi igényekre is figyelmes
Időpont: 2008. október 18.
Cím: Budapest, XIV. ker., Thököly út 121.
Milliő: családias, csendes kisvendéglő, elegánsabb megjelenéssel és hangulattal
Étlap: megfelelően bő választék, sokféle halétellel, levesekkel, előételekkel
Ételek: olyan a tálalás, amilyen az étel: a magyaros ételek hagyományos tálalással kerülnek az asztalra, a nem hazai jellegűek csinosak, szépek
For business: medium (magyaros és halételek iránt érdeklődő, de nem csúcspartnerek esetén ebédre, vacsorára egyaránt)
Service: kedves, de kicsit furcsa
Randiérték: 2nd class - inkább összeszokott párok romantikus hétköznapjaihoz
Árszint: magas (800-4500Ft között)

Vapiano

Nehezen jött össze, de kis családomat végre sikerült összerántanom. Másodszor voltam, mert ideálisnak tartottam tesztelésnek alávetni. Múltkor pizzát kértem, de rájöttem, hogy az oldasz pizzában nincs akkora tapasztalatom, úgyhogy nem azon kéne pörögni, hanem inkább valami jó kis tésztás összeállításon. A Pasta felirat alatt kértem magamnak "tacchino picante"-t, ami pulykamell, narancsos chiliszósz és paprika egyvelege. Kérdezte a pultos - ja, mert az elejétől kéne mesélnem :-) - szóval kérdezte, hogy milyen tésztával kérem. De volt ott vagy 10féle, nem tudtam kiolvasni a betűtípus miatt (bocsesz, de a kalligráfia tudomány), úgyhogy azt mondtam neki, hogy válasszon ő. De végülis ügyes volt a srác, szépen elkészítette. Az már más kérdés, hogy amikor megettem, akkor rájöttem, hogy ugyan tényleg van benne valami, de nem éreztem benne a narancsos hatást. Ezt leszámítva tényleg nagyon korrektül modern "kiszerelésben" és lezserül elegánsat főznek.

Szóval az elejéről: Ha bemész, akkor adnak személyenként egy-egy mágneskártyát. Ezzel mehetsz az ételpultokhoz, ahol a rendelésedet minden alkalommal a kártyádra rögzítik, ezzel fizethetsz a végén. (Ha mindenkit meghívsz, akkor egy paklival szambázhatsz a fizetőpulthoz.) A pultosok tulajdonképpen univerzális emberkék, mind fiatalok, ha úgy adódik, kiszolgálnak folyékonyan angolul, és mindig figyelnek arra, hogy jó étvágyat kívánjanak. Többféle pult van, mindegyik fölött lóg egy tábla, amely olaszul jelöli az ételeket - kábé típusok szerint, úgy mint a már említett Pasta, az Antipasti, Pizza, stb. Előtted főznek, száll a gőz, beleszimatolhatsz a varázslatba. Aztán minimalista faasztaloknál kemény minimalista padokon és székeken fogyaszthatod el, amit kértél, ez utóbbi már nem túl poén, ha valaki megszokta az irodai székeket. :-) Az evőeszközök inkább elegánsak, a poharak kicsinyek, de helyesek, és ha nincs kedved megvárni a pultnál a pizzádat, akkor kaphatsz csipogót, ami akkor jelez, ha érte tudsz menni. Ha lassan reagálnál, akkor van szemfüles felszolgáló, helyes piros kötényben, aki kihozza Neked. Látszik, hogy figyelnek a felszolgálásra és a kiszolgálásra. A fizetőpultos lányok ehhez képest inkább középosztályos alulról szintet megütősek, folyamatosan csacsognak egymással, minimálisan figyelnek arra, aki éppen fizetni akar, mert az számukra csak egy sorbanálló.

Az édesség (Dolci) ami még érdekes. A hely olaszos laza, de minőségi fílingjéből vagy kimaradt, vagy direkt kihagyták az erősebb desszertkínálatot. Ami van, az rendesen megüti a homogenitás elvárását (homogenitás itt = mindig mindenhol ugyanaz a minőség), meg persze finom is, de inkább ötletes. A tiramisu habos, könnyű volt, és átlátszó pohárban kaptuk, kívülről csíkos. :-) Van még eperhab, meg egy két elfekvő valami, de azok nem voltak túl feltűnőek, mert nem ragadt meg bennünk.

A hely ebben a szerda esti időpontban eléggé tele volt, sok a külföldi fiatal (elég sok csinos lány is volt, csak szólok - egyébként nyilván ismerik a helyet, hiszen a világ több tucatnyi nagyvárosában megtalálható nemzetközi láncról beszélünk).

* Adatlap *
Név: Vapiano Pasta Pizza Bar
Jelleg: premium önkiszolgáló / olasz konyha
Időpont: 2008. október 1.
Cím: Budapest, V. ker., Bécsi utca 5.
Milliő: lezserül elegáns, minimalista, kozmopolita
Étlap: pont megfelelő, érdekes, ötletes, kevés nem túl izgalmas édességgel
Ételek: könnyeden modern megjelenésben élményszámba menő ízösszeállítások finom, de közepesen kifinomult kidolgozással, kevés segítséggel a "mihez mit" terén
For business: medium (lazább partnerek esetén kizárólag ebédre)
Service: profi, távolságtartóan kedves
Randiérték: 1st class - ha a közös étkezés mellett újszerű élményre, a tészták és hozzávalók kiválasztásának izgalmával kevert laza estére vinnéd partneredet, akkor teljesen ideális. Ha akarod romantikussá válhat egy egy-egy csöndesebb sarok.
WC: kulturált, tiszta
Árszint: közepes (800-1950Ft között)
Web: http://www.vapiano.hu/